Mióta az ember háziasította a lovat, a kutyát valószínűleg nevet is adott azoknak. A régi magyar mondákban a szereplő hősök 
lovait csodálatos képességekkel felruházott élőlényekként emlegetik. Így neveik is e tulajdonságokkal, elsősorban 
gyorsaságukkal, kapcsolatosak voltak. Hisz' a lovakat elsősorban hosszútávok minél gyorsabb megtételének képessége tette az 
ember számára legfontosabb társsá. A lónak köszönhette világhatalmát Atilla, hazánkat Árpád, ill. a magyar nemzet, de 
Dzsingizkán is hatalmas birodalmát. A ló e népeknek, így a magyaroknak is lételemük volt. Csak gyors lovaik hátán tudták 
megtenni azokat az óriási távolságokat. A ló társa volt a lovasnak, hisz' sokszor élete függött lova képességeitől, 
edzettségétől, kiképzettségétől, így nem csoda, ha szerette, becézte, és szép nevet is adott néki, sőt a sírba is magával 
vitte. 

      Lovak elnevezésének így hosszú története, hagyománya van hazánkban. Természetesen mindenki arra törekedett, hogy olyan nevet 
adjon a lovának, mellyel megkülönbözteti azt a többiektől. Sajnos ez az igyekezet sokszor az idegen hangzású nevek megjelenését 
hozta magával. Régebben hozzájárult ehhez az angol telivér XIX. századi térhódítása, mely azt a szokást is elfogadottá tette, 
hogy az idegenből behozott, idegen nevű mének nevének kezdőbetűjével kezdődő, többnyire szintén idegen nevet adtak 
leszármazottaiknak is. 

      Dicséretes kivétel volt ez alól Blaskovich Ernő, aki telivér lovait is igyekezett magyar névvel ellátni. így jöttek az ún. 
szentmártoni nevek: Csatár, Virág, Harmat, s mint legkedvesebb, így lett Cambuscan és Waternymph „frigyéből" született kancának 
a neve Kincsem. Ezt a nevet az egész világ megismerte, bár bizonyára nem is tudta szépen kimondani. Tehát lehet - sokak 
ellenkező véleménye ellenére - magyar nevű lóval is világsikereket elérni. 

      Nem fogadható el az az álláspont sem, hogy az idegen származású lovakhoz feltétlenül idegen név illik. Az a ló, amelyiket befogadunk, magyar zabot ropogtat, magyarul érti a vezényszavakat, magyarrá vált, nem is beszélve már itt született utódairól. Sajnos az arab telivéreink elnevezése nemzetközi elvárások miatt ma is többnyire arab, de a sportban szereplők kaphatnak magyar nevet. Pedig van jó példa is a magyar állattenyésztésben a szép névadásra a magyar szürke szarvasmarhánk esetében. Ezek között nemigen van idegen nevű. Tehát lehetne magyar nevet adni lovainknak is. A magyar embernek azonban úgy látszik ezeréves rossz szokása, hogy felesleges idegen névvel akarja lovának különlegességét ma is kiemelni. Ez nem is csoda, mert ha végig megyünk Budapest vagy valamely városunk utcáin, kinyitjuk a rádiót vagy televíziót, kezünkbe veszünk egy újságot, lovas lapot, vagy például megnézzük a magyar 
sportló-nyilvántartásról évente kiadott összeállítást, töménytelen felesleges idegenség árad mindenünnen. 

      A 2000. évi sportló-nyilvántartásban például a benne szereplő 2900 ló közül csak 1322-nek (45 %) van magyar vagy magyarosodott neve, a többi mind idegen. Ugyanez a helyzet a lóversenypályákon futó lovak esetében is. De nem kell messzire menni: a Lovasfutár belső borítóján a Nemzeti Lovarda Mesterséges Termékenyítő Állomása által ajánlott 13 mén közül egynek sincs magyar neve. Versenyeinken szereplő lovak között is alig lehet magyar nevűt hallani. így például a nemrég Mezőhegyesen lezajlott Országos Díjugrató Tenyészverseny eredmény-kimutatásában 50 ló közül csak 10-nek van magyar neve. Pedig erre senki sem kötelez bennünket. Ez is része önkéntes gyarmatosodásunknak. Sokszor a névadók észre sem veszik, hogy teljesen idegen hangzású nevet adnak lovaiknak. De ugyanez a helyzet kedvenc kutyáink, sőt még kedvesebb gyermekeink esetében is.

     Pedig milyen szép kifejező nevet lehet adni egy magyar gyereknek, magyar lónak, vagy magyar kutyának. Mi már évek óta igyekszünk lovainkat régi magyar névvel ellátni. így lett az 1993-ban távlovas bajnokságot nyert Ibn Galal I-12 
arab telivér mén neve Táltos, a többi pedig sorban Huba, Horka, Keve, Kende, Kurszán, Zamárd, Zerind.Tehát lehet magyar nevet találni lovainknak.

      Álljon itt példaképpen néhány ajánlható szép magyar lónév:

 

Aba Abád Abod Abony Acsád Ajándék Aladár Álmos Alpár Apor Apród Ara Aranka Arany Aranyos Ari Árvácska Atád 

Bács Baján Bajnok Balambér Balaton Bámulatos Bán Bárd Bárdos Bársony Bató Bátony Bedő Békés Bendegúz Bercel Berény

Betyár Bíbor Bíboros Bod Bodony Bodor Bokros Boldog Bolondos Bolygó Bors Botond Bökény Böngér Buda Bulcsú

Csák Csanád Csárdás Csegő Cseke Csendes Csenge Csenger Csepel Csillag Csobád 

Deli Délibáb Delnő Derék Dormán 

Edömér Édua Elek Előd Emese Erős Etele

Fecske Felhő Fodros 

Gara Gejza Gerle Gyöngyi Gyöngyvér

Hajnal Hamis Harkány Harmat Hetény Holló Horka Hóvirág Huba Hunor Hunyó Hümér

Ibolya Ibrány Igric Íjász Imola Inas

Jámbor Jenci Jenő Jósnő Jutás

Kaba Kál Kamut Kán Kánya Kaplony Karád Karsa Kartal Kászon Kelen Kelevéz Kende Kenéz Kenézlő Kerecsen Keszi Keve Kocsord

Kóka Kond Kont Kopja Koppány Kötöny Kund Kurszán Kürt

Lehel Lél Levente 

Majlát Megyer Muhi

Napsugár Nyalka Nyék Nyeste Nyíl Nyirád

Ond Ónod Ordas Ormos Ozor Örkény Őrs Öskü Őzike

Rádó Rakamaz Rápolt Ráró Regő Regős Réka Remény Rezi

Sáp Sáránd Sárkány Sarolt Sebes Solt Sólyom Sugár Surány

Szabolcs Szecső Szellő Szélvész Szemere Szende Szovát Szörény Szundi 

Tabód Tahi Taksony Táltos Tápé Tar Tarcal Tard Tardos Tarhos Tarján Tárkány Tas Tedej Tekintetes Tétény Tihany Tikos

Tomaj Tormás Töhötöm Tököl Tömör Törtel Tuzson Tünde 

Ubul Ugod Ugor Ugrón Uny Upor Üllő Üröm 

Vackor Vajk Vándor Várkony Varsány Vázsony Vekerd Velem Vendég Vérmes Vezér Vihar Villám

Zamárd Zaránd Zerind Zsadány Zsombor

 

 

      Amint látható, a név lehet a ló egy-egy jellegzetes vagy remélt tulajdonságának jelzőjéből eredő, lehet a származási helyet jelölő, vagy akármi más. Az elnevezendő ló neme szerint is lehet válogatni a nevek közül, mert vannak kifejezetten nőnemű és hímnemű jellegűek, de vannak általában használhatók is. 

      Mennyivel szebb lenne versenyeken hallani, hogy szép nevű, nemes alakú és mozgású ló hátán érte el hazai versenyzőnk a kiemelkedő eredményt. Ideje lenne megszabadulnunk az önkéntes gyarmat eme jellegzetes hordalékától is. A magyar nyelv nagyon gazdag, (pl. 52 lószínt ismer, míg az angol csak 18-at) de ha azt akarjuk, hogy ez a nemzet továbbra is fennmaradjon és megőrizze több ezer éves lovas hagyományait is, akkor változtatni kell a jelen helyzeten. Napjainkban már csak a magyar nyelv és az ezzel szorosan összefüggő, a közös műveltség, történelmi hagyomány köti össze a Kárpát¬-medencében élő 
magyarságot. Ha ezt elveszítjük, semmi sem ment meg bennünket a beolvadástól, az eltűnéstől a világgyarmatosítás korában. A magyar nyelv eltűnése nemcsak minket, de az egész világot is szegényítené, hisz' egy jellegzetes színfolttal lenne kevesebb az egyre szürkülő földgolyón. Mindannyian felelősök vagyunk nyelvünk fennmaradásáért, fejlődéséért, így e kedves területünkön is igyekezzünk érte mindent megtenni.

      Adjunk szép magyar nevet kedvenceinknek!

                                                                                   Dr. Bertók Lóránd     Bertók Réka