A lovarda 100 éves története

2010. március 23. kedd, 08:04 |

1896 őszén nyitották meg a Pasaréti út és az Ördögárok között a Budapesti Császári és Királyi Hadapródiskolát. Az együttes épületcsoportja, nagy parkja, sportpályája, uszodája és lovaglópályája megfelelt a katonai kiképzésre. 1944-ig közel tízezer fiatal akadémikust avattak tisztté.

1947 – 1953 között Petőfi Akadémia néven tisztképzés folyt az épületekben. 1953 – 1958 között a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola működött itt.

Az intézmény megszűntetése óta az épület- és park-együttes a HM vagyonkezelésében maradt. A régi park és az épületek nagy része változatlan formában ma is látható. Először a Lovarda együttese, majd 2008 áprilisában a teljes terület fővárosi műemléki védettség alá került.

A II. világháborúig a katonai kiképzés részét képezte a lovasoktatás. A Lovarda területén versenysport is folyt, kiváló magyar katonatiszt lovasok edzettek és versenyeztek, akik nemzetközi versenyeken és olimpiákon is képviselték Magyarországot. Az első nyilvános lovasversenyt 1908-ban rendezték.

1958-tól a Budapesti Honvéd Sport Egyesület Lovas Szakosztálya a Hidász utcába költözött korábbi helyéről, a Ludovikáról. Dr. Kollár Kornél vezetésével díjugratás, díjlovaglás, military és öttusa lovaglás folyt. A Honvéd-versenyzők – a magyar válogatott tagjaiként – sok sikert értek el nemzetközi versenyeken, olimpiákon, Európa-bajnokságokon és Világkupán.

Díjugratás

A legnépszerűbb lovas sportág Magyarországon is a díjugratás. Platty József százados 1936-ban a berlini olimpián Sellő nevű lovával bronzérmet szerzett 18 ország 54 lovasa közül. A Budapesti Honvéd lovasai a II. világháború után kiemelkedő szerepet játszottak a hazai díjugrató lovas sportban, a válogatott gerincét adták a Honvéd lovak és lovasok.

Ebben az időben csak magyar tenyésztésű lovak álltak rendelkezésre, többségük nagy ugróképességgel és bátorsággal rendelkezett (Róbert Károly, Kemál, Sahib, Antaryl, Marcella, Merán, Zabszem, Francia, Alfonzó, stb.).

Az élversenyzők (a teljesség igénye nélkül):

Ákos Ajtony, Balogh István, Balogh József, Barnabás Tamás, Bognár Sándor, Erdős Sándor, Frank Elemér, Frank József, Hargitai János, Halász Judit, Hevesi Barnabás, Jávor Iván, Juhász Zoltán, Lázár Antal, Papp Tibor, Piros András, Prutkay Zoltán, Rezgő Zoltán, Sáli Gábor, Sári Viktor, Somogyi Győző, Stánicz Sándor, Szakáll Andorné, Széplaki Pál, Veszeli János, stb.

Díjlovaglás

A mai értelemben vett díjlovaglás – ami tulajdonképpen a ló idomítottsági vizsgája – Magyarországon a XIX. század második felére alakult ki. Az elnevezés onnan származik, hogy a versenyek kezdetben az uralkodó, I. Ferenc József tiszteletdíjáért folytak. Az első mérkőzést 1873-ban Pozsonyban rendezték katonai keretek között. Budapesten jóval később, 1894-ben tartották az első versenyt. 1912 óta a díjlovaglás szerepel az olimpián.

A magyar katonatisztek Európa legjelentősebb versenyein indultak. Binder Ottó, Pados Gusztáv, Magasházy László, Pauly Hartmann neve volt ismert. A magyarországi spanyoliskola ismert lovasa volt Bodor András, a Honvéd lovasa. 1957-től 1963-ig Magyar Imre nyerte a bajnokságokat. A Budapesti Honvéd lovasa, Erdős Sándor Dernis és Hód nevű lovaival sok győzelmet szerzett.

1969-ben Dallos Gyula – a Honvéd versenyzőjeként – Palavessző nevű lovával szerezte meg első bajnoki címét. Edzője ekkor Erdős Sándor volt.
Összesen 25-szörös magyar bajnok lett és kiérdemelte az „Örökös bajnok” címet. Ő minden idők legeredményesebb magyar díjlovasa,
legeredményesebb lova Aktion volt.

Military (3 napos verseny)

A díjlovaglás, a terepverseny és a díjugratás összevonásával született meg a military verseny, mai nevén lovastusa. Ez a múltban a katonalovak kipróbálását szolgálta, s ma is a legnehezebb próbatételek közé tartozik. A verseny a kondíció-vizsgával kezdődik. Az első szám a díjlovaglás. A legnagyobb erőpróba a terepverseny. A következő napon – az ugróvizsga előtt – szintén kondíció-vizsgára kerül sor. A militaryban teljesedik ki legjobban a ló és lovas kapcsolata.A magyar katonalovasok eredményesen szerepeltek az 1936-os berlini olimpia military versenyén. Endrődy Ágoston Pandúr nevű lovával ötödik lett. A Budapesti Honvéd lovasai rendszeres résztvevői voltak a háromnapos versenyeknek. Erdős Sándor Hód nevű lovával magyar bajnoki címet szerzett 1957-ben. Dallos Gyula, Vígh Béla, Hargitai János a válogatott tagjai voltak. Balogh István az 1984-es moszkvai military csapat tagja volt.

Öttusa lovaglás

Az öttusa a legsikeresebb magyar sportágak közé tartozik. A két világháború között katonatisztek űzték ezt a nehéz sportot. 1945 után több sportegyesület hozott létre öttusa szakosztályt. Ezek között az egyik legsikeresebb múlttal és jelennel a Budapesti Honvéd rendelkezik.

Nagyszerű edzők olimpiai és világbajnokok egész sorát nevelték ki. Az öttusa lovaglás edzéseit a Nemzeti Lovardában Tóth Béla irányításával végezték, de a Hidász utcai lovarda is otthont adott az öttusázóknak. Itt több évtizedig Dr. Kollár Kornél vezette az edzéseket a szakosztály lovain. Nyugdíjba vonulása után Széplaki Pál, Vígh Béla és Móczár István voltak a lovasedzők.

Az öttusa lovaglás sokáig tereplovaglás volt rögzített akadályokon, később a díjugratáshoz hasonlóan, verhető akadályú pályalovaglás lett. Öttusa versenyeket ma már férfiak és nők számára is rendeznek.

A legsikeresebb honvédos öttusázók (a teljesség igénye nélkül): Dr. Török Ferenc, Dr. Móna István, Martinek János, Fábián László, Balogh Gábor, Ferdinándy Géza, Bódy János, Móczár István, Kancsal Tamás, Bakó Pál.

Távlovaglás

Talán a legősibb hagyománnyal rendelkező lovas szakág. Őseink elválaszthatatlan társa volt a ló. Fontos szerepet játszott a közlekedésben, a mezőgazdaságban és a harcászatban. A honfoglaló magyarok – a történelmi feljegyzések szerint – napi 100 – 120 km-t lovagoltak heteken, hónapokon keresztül. Erre csak aprótermetű, szívós lovak voltak alkalmasak.

Az Osztrák-Magyar Monarchiában a távlovaglás, azaz akkori nevén a „messzelovaglás” elsősorban katonai sport volt. Katonatisztek vettek részt Budapest-Bécs versenyeken, vagy Bécs-Berlin versenyeken.Az 1950-es években még rendeztek hazai versenyeket, de ez a sportág elsorvadt.

Az újkori magyar távlovas sport megszervezője Dr. Bertók Lóránd egyetemi tanár volt, akinek irányításával és elnökletével 1988-ban megalakult a Magyar Lovas Szövetség Távlovas és Távhajtó Szakága. A világon igen népszerű sportág újra elterjedt Magyarországon. A versenyek távja napi 20 km-től 160 km-ig terjed. Ilyen távolságok gyors megtételére csak az arab telivérek, a shagya arabok és az arab fajtájú lovak képesek.(Dr. Bertók Lóránd volt honvédos, jelenleg a 2006. tavaszán alakult Pasaréti Honvéd Lovas Sport Egyesület örökös tiszteletbeli elnöke).

Az oldal tetejére

Vissza