„Lovagolni mindenki képes megtanulni, mert a lovaglás – ügyesség. Az ügyességet az ember csak „kipróbálás” és „gyakorlás közben sajátítja el, de semmiképp sem egy külső forma utánozása révén.

A lovaglás szép és művészetté válhat. Mindenki szívesen tartja magát művésznek. De elhivatott csak az lehet, aki egész lelkével behatol a ló pszichéjébe, aki nem erőszakkal, hanem csakis érzéssel létesít vele összhangot. Az érzés nem fekete mágia. Igen jelentős mértékig bárki elsajátíthatja.

Mindenféle idomítás végcélja a lovas és a ló közötti tökéletes harmónia – tehát a szépség. A lovon látszania kell annak, hogy jól érzi magát, a lovason pedig nem látszódhat, milyen nehéz volt az odavezető út.”

Wilhelm Müseler

      Aki lovagolni tanul, lovas kiképzése elején még hozzávetőleg sem képes előre megmondani, miként fogja a lovaglást később gyakorolni. Általában csak azt tudja, hogy először is meg akar tanulni lovagolni.

     A lovaglás több mint utazás a ló hátán. A lovaglás dinamikus folyamat, amelyben a résztvevő két élőlénynek harmonikus egyensúlyba kell kerülnie egymással. Nem léteznek merev formák, de minden pillanat más; vannak azonban bizonyos alapelvek, amelyeket a nyeregben elérendő harmónia érdekében be kell tartanunk. Ez a szabadidőlovasra éppúgy érvényes, mint a versenyzőre. Ha a lovas nem ügyel ezekre az alapvető szempontokra, nem lesz képes minden helyzetben „nyeregben maradni” és soha nem jön létre valódi harmónia közte és a lova között.
A jó lovast azonban nemcsak a nyeregben mutatott képességei jellemzik, hanem a lóval kapcsolatos ismeretei is. A vele való bánásmód során csak az fog mindenkor helyes magatartást tanúsítani, aki ismeri és jól ítéli meg a ló viselkedési formáit. A felszerelést, a lovardai rendet és a lóápolást érintő tudás éppúgy idetartozik, mint a kiképzési skálának és összefüggéseinek ismerete.

      Lovardánknak és edzőinknek a lovassportban felelősségteljes és sokrétű feladatai vannak: a tanítványokat és a lovakat a „klasszikus elvek” alapján egyéni képességeikhez mérten kell képezniük és fejleszteniük. Emellett a lóval való helyes és biztonságos bánásmódot is meg kell tanítaniuk. Ez a feladat a gyakorlatban meglévő képességeket és tapasztalatot feltételez, amelyet a különböző lovak lovaglása és az egyes szakágakban eltöltött idő érlelt.

    Az edzőnek késznek és képesnek kell lennie arra, hogy átérezze a tanítvány mindenkori helyzetét, és szaktudása, valamint empátiája révén tudja korrigálni a hibákat és elősegíteni a fejlődést. Ezért kérnénk a lovasokat és hozzátartozóikat, hogy amennyiben az általános fizikai és pszichikai jellemzőktől eltérő a tanítvány (családi trauma, rövidlátás, figyelemzavar, stb.) tudassák az edzővel még az oktatás előtt. A továbbiakban az edzések során felmerülő problémákat is az edzővel személyesen vagy telefonon legyenek szívesek megbeszélni, mert csak így tudunk megfelelő megoldást találni. Edzőink készségesen állnak lovasaink rendelkezésére.

           A lovas

      A lóval való helyes bánásmód és a lovaglás a lovastól bizonyos jellembeli tulajdonságokat követel meg, amelyek a kiképzés alatt elmélyíthetők és fejleszthetők. Ezért a lovassport különösen a gyermekek és a fiatalok személyiségfejlődése szempontjából nagyon értékes. Az állatszeretet és a beleérző képesség mellett türelmet, önuralmat, korrektséget és fegyelmet is kell tanulniuk. A lovas felelős a társa, a ló iránt. Késznek kell lennie arra, hogy tudását állandóan fejlessze és hibák esetén az okokat először magában keresse, ne pedig a lóban vagy az edzőben.

      A lovas rendelkezzék általános jó erőnléttel, bár ne legyen túlzottan erős. A lovaglás nem kíván rendkívüli izomerőt, sokkal inkább a test mozgásfolyamatainak játékát, magas fokú uralásának képességét és koncentrációs képességet.

       A lovaglás elméletéről és a kiképzés elvi alapjairól szerzett tudás az érdeklődéssel és felelősségérzettel teli lovas számára magától értetődő dolog. A szabályok figyelmen kívül hagyása a kiképzés, az edzés és a versenyzés közben könnyelműség, és balesethez vezető helyzeteket teremt.